| Faia,a Tűz szíve
1.fejezet
A gyülölet éltet
Csecsemő kétségbeesett sírását,férfiak és nők halálhörgését
visszhangozta az éjszaka sötétje egészen a csillagokig.A falut
hatalmas lángok ölelték körül:akik nem ébredtek fel időben azokat
álmukban érte a halál.Csak egy alak lépkedett rideg higadtsággal
tekintve az általa okozott káosz közepette.A templom romjai felé
igyekezett,ahol egy ékkőszilánkot őriztek.A földön a gerendák súlyos
tömege alól fájdalmas nyöszörgés szűrődött ki.Az alak aki egy nő volt
rezzenéstelen arccal szétrugdosta a romokat ami alól egy szerzetes
szétroncsolódott arca bukkant elő.
-Beszélj mert rögvest meghalsz!Hol van az ékkőszilánk?-mordult fel a
szellemlény.
a szerzetes felemelte az arcát amennyire csak tellett tőle és vért
öklendezve így szólt:-A szilánk....nem ...téged...illet....egy gonosz szív
csak...be....szennyezné....-
A nő válaszkép oldalbarugta a haldoklót:-Engem nem érdekel a
szánalmas kis ideád!Azt kérdeztem hol a szilánk?-
A pap nem felelt.-VÁLASZOLJ TE FÉREG!!!!!!!!HA NEM AKAROD HOGY A
SZOMSZÉD FALUT IS PORRÁ ÉGESSEM!!!!!-
A férfi remegve újra megszólalt:-A szilánk már nincs
itt..régóta..nincs...már.....a faluban....elvitték.......-
-Mit beszélsz?Ki vitte el?
-Egy félszellem....egy kutyaszellem...egy furcsa ruhát viselő és egy
másik lány meg egy szerzetes....
-Hogy hívták....?-kérdezte a szellem-
-Azt nem tudom pontosan talán..Inuyasha..de...várj...még vmit nem
tudsz.....
-Mi lenne az?-
-A templomban nem egy hanem két ékkődarabot őriztünk!-
A nő közelebbhajolt a szerzeteshez így az jól láthatta a hipnotikus zöld
szempárt:-Tovább beszélj..-
-4 hónappal ezelőtt egy fiatal és gyönyörű papnő érkezett a
faluba.Gyógyította a betegeket tanította az ifjakat és őrizte az
ékkőszilánkokat.Csakhogy 3 hete nyomaveszett az egyik
darabbal....fogalmam sincs miért csak egyet vitt el,de így történt......-
-Hogy hívták?Hogy hívták a papnőt?-
-Kikiyounak.....-
Mintha csak lándzsadöfés lett volna e név úgy hasított a szellemlény
szívébe.A gyülölet és féltékenység kígyóméregként áramlott szét az
ereiben.Mély levegöt vett majd csak ennyit motyogott az orra alatt:-
Szóval Ő volt.Kikiyou újra él....vajon hogyan lehetséges ez?-majd a
szerzeteshez fordult:-Mivel bőségesen elláttál információval
megkönnyítem a halálod.-
-Ahogy akarod!De ne feledd Tűz istennő!A gyülöleted hamarabb
emészt fel mint ahogy te égetted porrá a falunkat...-azzal a férfi egy
hosszú tört rántott elő a ruhája ujjából és a szívébe döfte.Ernyedt
bábuként rogyott össze.
-Bolond és büszke!-suttogta a nő.-Akárcsak én....-De tévedett engem
nem felemészt a gyülölet hanem felhevít.Minnél többet gondolok rá
annál erősebb leszek....-ilyen és hasonló gondolatokkal a fejében
elindult ki a falu maradványi közül az erdő felé,amerre csak elhaladt
rémült arcú halottak üveges szeme meredt rá.
2.fejezet
A tűz titka
-Inuyasha várj már!Hová sietsz?-Kagome úgy érezte majd kiugrik a
szíve a nagy rohanástól.Szúrt a háta és csípte a torkát a friss reggeli
levegő.
-Még nem is reggeliztünk!-nyöszörgött még csipás szemmel Shippou.
De hiába minden szó Inuyasha szótlanul szökdelt egyik fáról a másikra
anélkül hogy hátra vetett volna egy szánakozó pillantást barátaira.
-Ne feledjétek!A reggeli testmozgás a legegészségesebb!-szólalt meg
Mirokou két nehézkes levegővétel között-Szerintem igazán ránk fér!-
-Rád lehet kedves szerzetes de én így is elég fittnek érzem magamat!-
mondta Sango,aki az élen haladt:(látszólag valóban ő volt a
legedzetebb)10 percnyi késéssel beérték Inuyashát egy falu
határában.a félszellem komor arccal tekintetta semmibe,merthogy
valóban semmi se maradt a településből.Porrá égett.
-Jézusom....már megint egy újabb falú.....-suttogta Kagome.
-Ha jól számolom ez már a 6.!-mondta Mirokou.
-Itt is rengeteg a halott...de nézd ott van vki!
Valóban egy fiatal lány kisírt szemmel kuporgott egy férfi rég kihült
teste mellett.Barátaink óvatosan közelebb sétáltak hozzá.A lány
elöször megijedt(talán Inuyasha miatt)de aztán látván a jószándékú
tekinteteket hirtelen Mirokou nyakába omlott és feszstelenül sírni
kezdett.a szerzetes ezuttal CSAK vigasztalóan megpaskolta a hátát.
-Mond el mi történt!-szólt Inuyasha a tőle tellő legszelídebb hangon.
A lány a könnyeitől fuldokolva válaszolt:
-Pontosan...nem... tudom........csak arra ébredtem hogy ég a
házunk..hogy ég a falu....sikoltoztak az emberek és.......apám azt
mondta fussak az erdőbe és ne nézzek hátra.........de én
megtettem..és láttam ahogy egy nő felgyújtja őt.....mint egy máglya és
én gyáván elfutottam.....és most...HALOTT!
A lány összeesett.Mirokou gyors reflexeinek köszönhetően
megmenekült a földreeséstől.
-Mit gondolsz Inuyasha?Ezt ugyanaz a szellem tette?-fordult a
szerzetes a félszellem felé.
-Úgy van!
-OUCH!-Mirokou az arcához csapott.A tenyerében egy kilapított bolha
feküdt:-Szép napot mindenkinek!-
-Miyoga!Te semmirekellő vérszívó!Mit keresel te itt?-mordult fel
Inuyasha és az ujja közé fogta a bolhadémon grabancát.
-A szerzetes igazat mond Inuyasha úrfi!Ezt egy és ugyanaz a szellem
műveli.-
-De miért tesz ilyet?-kérdezte Kagome.
-Azt pontosan nem tudom,de valoszínű hogy ékkő van a dologban
ugyanis márcsak a hült helye van annak a falunak is ahol legutóbb egy
ékködarabot találtatok..
-MICSODA???????????-
-Így igaz....felgyújtott mindent ami az útjába került.-
-Hm....szóval az ékkő szilánkokra fáj a foga....
-Pontosan.....Faia igen csak kegyetlen főleg ha a céljairól van
szó..akkor bármire képes..........
-KICSODA?-kérdezte Inuyasha.
-Faia....hát nem ismered úrfi?
-Nem képzeld!És ha most nem mondassz el mindent akkor kilapítalak
és még megis taposlak...
-Jól van jól van.....látom nem vagy jó kedvedben......nos......mindez
akkor történt amikor Téged úrfi a fához kötöztek.......
Döbbent feszölt csend.Miyoga folytatta:
-Faia nemmás mint a Tűz Istennő néven is ismert tűz démon...uralkodik
a tűz felett ebben teljesedik ki a hatalma....Mindig is veszélyes szellem
hírében állt.Magányosan koborló lény volt mindaddig míg nem
találkozott a gonosz Narakuval.
-NARAKU CSATLÓSA HÁT PERSZE!!!!-kiáltott fel Inuyasha.Egész
testében remegni kezdett.A düh zsibbasztotta a karját.
-Hát.....nem egészen úrfi.....annál többről volt szó....
-BESZÉLJ!!!!!!!!-
-Nos..Faia..talán elsőre furcsán hangzik....vmilyen groteksz módon
vonzalmat érzett Naraku iránt.....
-Vagyis Naraku szeretője volt?-tette fel a kérdést Mirokou.
A bolha bólintott.
"Hát ez érdekes....el sem tudom képzelni mit lehet szeretni egy ilyen
borzasztó kegyetlen szellemen mint Naraku"-gondolta magában
Kagome.
-Hát igen.....elég furcsa....
-Csakhogy Faia igencsak büszke és féltékeny típus....Onigumó szíve
pedig hiába vált Narakuvá még mindig Kikiyou iránt dobogott.....
Egy nap aztán Naraku őt is elárulta.....ezért végzett magával a saját
tüzét használta fel.....de mint láthatod Inuyasha úrfi csak úgy tűnt hogy
meghalt..nagyon is él......-
-Ha ez így van nagyon nagyon dühös lehet-motyogta Shippou.
-Így van kis rókadémon...
-Most mi lesz,mit tegyünk Inuyasha?-fordult Kagome a
félszellemhez,akinek feltünően elszánt volt a tekintete.
-Végzünk vele!
3.fejezet
Az emlékek lángja
Faia rezzenéstelen arccal nézte az általa újonnan felégetett falut.
Igencsak közel állt a lángokhoz,de a tűz forrósága cseppet sem
zavarta.Zöld szemeiben visszatükröződött a pusztítása.
-Égj...égj örökké!-suttogta-Sose aludj ki!Én sem fogok!Örökké fogok
élni!És senki sem olthat el.....
Még közelebb lépett a tűzhöz.Szinte a lángok ölelésében állt már.Észre
sem vette,hogy vki figyeli őt.
A fák között egy vörös szempár tulajdonosa kémlelte:-A szellem!A Tűz
szelleme aki gyújtogat és pusztít......-
Kagura a szélboszorkány közelebb somfordált Faiahoz,aki egyből
észrevette őt:
-Ne közelíts!Maradj ott ahol vagy....-azzal egy óriási tűzcsóva csapott
fel alig néhány centiméterre Kagurától.A boszorkány tágranyílt
szemekkel meghökkenve állt.Az óriási láng alább hagyott és mögötte
feltűnt Faia nyulánk alakja.
-Üdvözöllek!-szólt.
Kagura biccentett.
-Gondolom te is az ékkőszilánkokat keresed!-folytatta a tűz szellem.
De Kagura szólni sem tudott.Furcsa érzés kerítette
hatalmába.Folytogatta a szívét.Elborította az elméjét és nem tudott
szabadulni tőle.De ez nem az Ő reakciója volt.Nem az Ő érzelmei
háborogtak,hanem azé aki létrehoztta őt:Narakué.
Hirtelen émelyegni kezdett alig bírt a talpán maradni.Már csak
homályosan látta Faia alakját,aki szótlanul és kifejezéstelen tekintettel
állt vele szemben.
"El kell tünnie,de azonnal....A lábai nem sokáig fogják bírni...el fog ájulni
ha itt marad..."-azzal kivette hajából a varázs tollat és a szél hátán
messzire szállt Faiától.Minnél távolabbra került tőle annál jobban
kitisztult a látása,de a szorítás a szívében nem hagyott alább.
Nem sokára megérkezett Naraku palotájába.A sötétség és a kásás köd
jótékonyan ölelte át.Ahogy átlépte a palota ajtaját a szíve hevesebben
kezdett verni.
"Naraku itt van a közelben"
Ahogy haladt a folyosón egyre erősebben érezte a feszültséget.Oldalra
nézett és meglátta Kannát.A lány némán nézte őt.Nem volt nála a
tükör!
A szélboszorkány megérkezett egy ajtohóz."Itt van benn..."
Mély levegőt vett,majd belépett.
Korom sötét volt bent,csak az ablaknál volt egy kis derengő fény,amit a
hold világított meg.Egy férfi ült ott.Hosszú hullámos fürtjei az arcába
lógtak ahogy a kezében lévő mágikus tükröt nézegette.
-Gyere közelebb Kagura!-szólt.
A nő előrébb lépett,de tisztes távolságban megállt Narakutól.
Félt tőle,de most kívánxsi is volt.Valami nem stimmelt.Óvatosan
szemügyre vette a szellem elgondolkodó arcát.Tulajdonképpen nem
tükrözött semmit és mégis.Mintha emlékek cikáztak volna mindkettőjük
fejében.
-Mesélj Kagura a szellemről akivel találkoztál!-folytatta a férfi.
"Hát tud róla."
A boszorkány lehunyta a szemét hogy felfrissítse az emlékezetét.
-Magas volt,a haja hosszú....és a szeme...a szeme...-
-...Zöld...-fejezte be helyette Naraku.
-Igen,de a nevét nem tudom.....csak azt hogy úgy bánt a tűzzel mint
senki más.....-
Naraku nem felelt.A tükröt kémlelte,mintha keresett volna benne vmit.
Kagura még mindig érezte a szorítást a lelkében.Kezdett idegtépővé
válni az érzés.Nem bírta tovább.
-Beszélj Naraku!Ki ez a szellem?Mi történik bennem?Mi ez az
érzés?Mert ez nem az enyém!Válaszolj!-
A férfi rá se nézett a nőre.
-VÁLASZOLJ!VÁLA.......-
Hirtelen Kagura már nem tudott beszélni.Levegőt sem kapott,mintha
egy láthatatlan kéz folytogatta volna a torkát.Egy erő megragadta és
nem eresztette.kétségbeesetten próbált szabadulni de hiába.
-Na...Nara-ku...-
A szellem leeresztette a tükröt és Kagura szemébe nézett.
-Többé ne kérdezz!-azzal a gyilkos energia elengedte a lány torkát.
A boszorkány hörögve esett a földre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
