Merész bátorság és Kígyócsont (első fejezet)
Meleg júliusi reggel volt.A nap sugarai már ez időben is égették az ember bőrét. A fiú aki az üres föld úton ballagott hunyorgott tőle.Kissé bizonytalanul lépkedett:még szédelgett a tegnap éjszakai trivornyától.Csak kora reggel tért magához egy formás fiatal lány mellett és hirtelen azt se tudta hol van és ki ő. "Nem kellett volna annyi szakét innom..." Miközben haladt csak úgy sajgott a feje.Hirtelen mindent ledobott a kezéből és lehuppant az út közepére.Arcát a tenyerébe temette és nem mozdult.Hosszú fekete hajfonta a hátán nyugodott,mélykék szemeit pedig pihentetőleg lehunyta. Fél füllel azért hallagtózott.Mindig figyelt.Nem bízott senkiben sem,mióta csak az eszét tudta.Még a családjában sem. Az apja igen jómódú földbirtokos volt,az anyja szintén nemesi származású a bátyjai pedig már a Dou-Nippon Teikoku Rikugun* szolgálatában álltak. Neki is ezt a sorsot szánták,pedig nagyon nem tetszett neki a dolog:hogy az ő élete felett mások döntsenek,történetesen az apja,aki mindig szemrehányással viseltetett iránta....Ő volt a család fekete báránya....Bankotsu a szófogadatlan,a mihaszna,az önfejű..... "Ha ez így is van én büszke vagyok rá!"-gondolta.Ez az én életem és ki akarom élvezni,úgy ahogy tetszik..." Ezt az apjának is megmondta,aki erre dühtől elborult elmével elküldte őt jó messze a családi háztól egy katonai iskolába,hogy tanuljon rendet. Egyszerűen kidobták otthonról,még a testvérei is nevettek rajta,ahogy mindig."Öcsi!Öcsi!"-csóválták a fejüket gyúnyorosan. Pedig fél kézzel szét tudta volna csapni mindannyiuk fejét.Hihetetlen ereje volt,hát még ha dühös volt.Senki sem értette,honnan ered eme képessége,talán a dédnagyapjától örökölte,aki szintén legendás volt fizikális erejéről. Néha elöntötte szívét a vágy,hogy lecsapja az apja,vagy a bátyjai átkozott fejét.....azokét,akik folymatosan gúnyolódtak rajta,akik megvetették. Az iskolában sem volt jobb a helyzet.Ő volt a legfiatalabb és a legkisebb.A nagytermetű,benga fickók mindig kinézték maguknak.Ám ő sosem hagyta magát.Természetesen bárhogy is történtek a dolgok,mindog ő volt a rossz. "Bankotsu ha nem vagy képes betartani a bishidót*,nincs értelme hogy köztünk légy..." "Miért máshogy van?" Ezért amikor csak tehette esténként elszökött és ment a saját feje után.Rendszerint a legközelebbi városba szeretett szórakozni.Legútóbb egész Edoig* ment.Hogy az micsoda este volt!!!Az a sok ember,az a töménytelen színkavalkád,azok a csodaszép városi lányok.......csakhogy aztán vissza keleltt térnie a rideg valóságba,mint mindig..... "Bankotsu anyád halott!"-így szólt az üzenet ami másnap várta őt. "Azonnal gyere haza!" És ő rohant,ahogy csak bírt.Szinte beesett az ajtón,ahol már apja és testvérei némán és komoran várták.Mind őt nézték szokásos vádló tekintettel.Úgy érezte magát,mintha valami bíróság előtt állt volna. Aztán a legidősebb bátyja lekevert egy akkora pofont neki,hogy Bankotsu egyenesen a legközelebbi falnak csapódott.A száján kiserkent a vér. "Ez a te hibád,te vakarcs!A viselkedésed!Sírba vitte szegény anyánk.....és te most is mint mindig részegen csavarogtál az Isten tudja hol...." "Mert te tökéletes vagy..."-szólalt meg Bankotsu mosolyogva.-"MERT TI MIND TÖKÉLETESEK VAGYTOK!!!!!"-most már kiabált.Érezte,hogy a vér a fejébe áramlik,szinte csak foltokat látott az apjából és a testvéreiből.A keze ökölbe szorult. "Miért is nem te haltál meg Bankotsu!!!!"-mondta a bátyja lenéző pillantással végig mérve öccsét. A fiú hirtelen mintha zuhant volna megállás nélkül egy mély és sötét verembe,ahol egy hang ezt suttogta: "Öld meg..csapd le a fejét...!!!!" * Bankotsu megrázta a fejét és az ég felé emelte a tekintetét.Igen jóképű fiú volt,kedvelték is a lányok.A nagy mandula vágású kék szempár csak úgy világított a napbarnította arcából,hullámos haja kócosan lógott a homlokába. Nagyon utált emlékezni! És éhes is volt,a gyomra szakadatlan korgott. "Kéne valami kaja..."-gondolta,de ötlete sem volt honnan varázsoljon elő reggelit.Mióta kirúgták az iskolából alkalmi munkákat vállalt,hogy megéljen.De a legutóbbi keresetéből nem maradt semmi. Kínjában elnyúlt a porban és ismét behunyta a szemét.Megpróbálta elhesegetni az éhezés gondolatát kisebb nagyobb sikerrel.Aztán lassan elszunyokált. Valamit álmodhatott is,bár elég összevissza képek cikáztak sajgó elméjében,mikor hirtlen szórakozott beszédre lett figyelmes. "Talán ez is az álom része..." De a hang egyre közelebb ért és túlságosan is valódinak tűnt,sőt igen érdekesnek.Olyan affektált és nem mindennapi volt,hogy Bankotsu felébredt és felült,de nem látott senkit. "Most már biztos hogy csak az álom szórakozott velem.." Már épp feküdt volna vissza,mikor valaki ténylegesen a hátamögül ráköszönt: -Szia!- Bankotsu egy pillanatra igencsak meglepődött,akit látott az nem mindennapi figura volt.Először azt hitte egy nyúlánk lány áll vele szemben,de valami nem stimmelt. "Ez egy túlcicomázott...FÉRFI!!" -Hát te?-ez volt minden amit elsőre ki tudott préselni magából. -Bocsi hogy zavarlak,de meg tudnád mondani melyik út visz Edoba?- Zavart,döbbent csend,aztán Bankotsuból kitört a harsogó nevetés. -Ezt biztos csak álmodom!!!- A különös fickó nagyokat pislogva meredt a kacagástól földön fetrengő és fuldoklás szélén álló Bankotsura,aztán durcásan lebiggyeszetett szájjal karba tette a kezét. -Mi olyan vicces?-kérdezte -Sem-mi..csak......hát..ilyet se láttam még...... -Talán nem tetszik vmi?-az idegen hangja egész vékonyka lett a dühtől. -Nem!Vagyis!!!HAHAHAHA!!!Szerintem...tök...olyan...kicsit...furcsa vagy... -Valóban úgy gondolod?- Bankotsu könnyes szemmel boólogatott. Feszült hallgatás,aztán váratlanul a fura figura is kacagni kezdett. Most már szinkronban nevettek,szinte egymás vállán sírtak a sok nevetéstől. -Nem tudom miféle szerzet vagy te,de bírlak az biztos!-nyögte ki nagy nehézséggel Bankotsu. -Te is egész csinos vagy!-mondta a másik. Megint kisebb meghökkenés után újabb nevetési roham tört ki mindekettejükön,aminek Bankotsu gyomrának korgása vetett véget. -Nincs valami ennivalód?- Az idegen kitárta tanácstalanul mindkét kezét. -Sajnos nincs....- Bankotsu ernyedten kifeküdt az úton. Újdonsült beszélgetőtársa lótuszülésbe telepedett mellé. -Most hogy mondod,Jakotsu-sama is igen csak éhes.....- -Szóval így hívnak..... -Aham!- -Én Bankotsu vagyok,már ami megmaardt belőlem....üdvözöllek!Kezet fognék,de nincs erőm....- A Jakotsu nevű alak szórakozottan gyürögette ujjai között halványrózsaszín kimonóját,ami leginább női darabnak hatott. -Nos...-kezdte-Én a nagyvárosba készültem,ott biztos kapnánk eneivalót és szakét.... Bankotsu hirtelen felpattant,mintha rugóra feküdt volna. -Szakét mondtál kedves barátom?- -Igen!Miért?- -Jakotsu!Egyre jobban kedvelem azt a piperkőc búrád...... (folyt köv.)
Szómagyarázat: *Edó:A későbbi tókió városa *bushido:a szamurájok íratlan becsületkódexe és szabályzata *Dou-Nippon Teikoku Rikugun:A császári hadsereg
|